- Egy jó világbajnoki évet követően vágtál neki az újabb szezonnak. Hogyan zajlott a felkészülésed erre az évre?

- Egy olasz származású nemzetközi csapattal készültem fel az idényre Svájcban, Saas-Fee síközpontban három edzővel egy közel 4000 méter magasságú gleccseren. Gyakorlatilag olyan felszereltség mellet, hogy egy kisbusznyi konditermet is kivittünk. Kora reggel és a délelőtti órákban síeltünk nagyszerű körülmények között. Délután pedig videóelemzés és szárazföldi edzések voltak a programban. Pályafutásom során először készülhettem ezzel a csapattal, ahol főleg az óriás-műlesiklás technikámon tudtam sokat fejleszteni. Egy évben minimum 100 napot vagyok havon, aminek a felét ezzel a csapattal töltöttem el. A sűrű napokon sokat kellett foglalkoznom még az élezéssel és a vakszolással is. Idén sokat jelentett, hogy beruháztam egy síélező gépbe. Ez másodperces javulást hozott nekem, hiszen annyira tisztára, agresszívre és élesre tudom megélezni a sít, hogy a gyors dinamikus kanyarokat jobban tudom kivitelezni. Továbbá Kiss Áron erőnléti edzőmmel immáron hetedik éve itthon készülök, amikor nem vagyok havon. A sport és az alpesi sí már életformámmá vált, ezért sem a havon sem a szárazföldön nincsenek kihagyások, ami a kulcsa egy hosszú karrierépítésnek és hogy folyamatos fejlődhessek. 

- Suche Skiben indítottad az évet, ahol egyből kétszer is dobogóra állhattál. Mekkora löketet adott ez az szezon kezdetnek?

- Nagy motivációval vágtam bele a versenyzésbe, és már a legelsőkön dobogókkal tudtam kezdeni Lengyelországban, szép futamokkal. Meg voltam elégedve, jó kezdés volt. Az érmek pedig jó motivációs erőt adtak a szezonra. Ezt követően pedig egy különleges felkérést is kaptam a Magyar Síszövetségtől. Felkértek, hogy az ifjúsági olimpián tartsak a magyar csapattal, mint szövetségi edző. Azért választottak, mert jelenleg a legtapasztaltabb versenyző vagyok az aktívak közül, és jártam már Dél-Koreában olimpián, illetve az olimpiai mozgalomban is aktívan részt vállalok. Örültem ennek a felkésérésnek, mint sportszakember is szeretem az ilyen kihívásokat.

- Ezt követően a magyar bajnokságon újabb aranyérmet szereztél, méghozzá a jubileumi tizediket. Hogy emlékszel vissza rá?

- A magyar bajnokságra nem úgy álltam oda, hogy újra címvédő leszek, hiszen a többiek sokat tudtak előrelépni a világranglistán, viszont a szezonban még nem tudtunk egymás ellen versenyezni. Nem ismertük az erőviszonyokat, de az látszott, hogy nem lesz egy könnyű bajnokság. Az időjárási körülmények is nehezek voltak, nem volt sima a pálya, puha volt a hó és kásás, ami nekem viszont kedvezett. Az első futam után nagyon szorosan álltunk, én a második helyen pár századra az aranyéremtől, de ugyanannyira a negyedik helytől is. Egy nagyon bevállalós menettel viszont sikerült fordítanom, és újra a dobogó tetejére állhattam, ami a szezonom egyik csúcspontja volt.

- Később Romániában pedig új egyéni legjobb FIS pontot is szereztél szlalomban kiválóan zárva az évet.

- Újra visszatértem Borsába, ahol nagyon jó kapcsolatokat ápolok, és egy 21 nemzetet felvonultató színvonalas versenyt rendeztek. Nagy szurkolótábor előtt indultam és összejött egy 37 FIS pontos eredmény, ami nem hatalmas előrelépés, mert a fő cél a 30 pont alá kerülés, de fejlődés és haladás az úton. Ez sokat fog jelenteni jövőre a rajtszám osztáskor, ami azért lesz fontos, hogy milyen minőségű pályán tudok majd menni az első futamokban.

- Összességében hogyan értékeled a szezonod, mik voltak a legnagyobb csúcspontok és a legnehezebb kihívások, amik idén értek?

- A legnagyobb kihívást idén az jelentette, hogy találjak egy csapatot, akikkel fel tudok készülni és jól érzem magam benne. A csúcspont pedig kétségkívül a magyar bajnokság volt, és hogy jubileumi tizedik alkalommal állhattam a dobogó tetejére a felnőtteknél. Továbbá óriás-műlesiklásban és műlesiklásban is fejlődtem egyénileg és világranglista pontilag is. Fontos, hogy a jövő évi világbajnoksághoz közeledve nincs visszafejlődés, hanem előre tudok menni. Hiszek a hosszú és folyamatos fejlődésben, és ugyanolyan kitartással csináltam idén is, mint eddig. A lengyel és román bajnokságokon nagyon jól tudtam síelni, és értékes pontokat szereztem. Az évben kétszer kell csak jól menni egy új pontátlaghoz, és idén is meg tudtam találni ezt a kettőt. Ismét bebizonyosodott, hogy nekem nem fekszenek a lapos pályák. Szeretem a meredek és a jeges versenyeket, ott általában jobb tudok lenni.

- Az idei évben ugyan nem volt világverseny, ám jövőre világbajnokságot, 2026-ban pedig olimpiát rendeznek. Gondolsz már ezekre?

- Abszolút. Szeretnék minél több versenyszámban, azaz a gyorsaságiakban is rajthoz állni a világbajnokságon és az olimpián is. Utóbbira először ki kell jutni. A kvalifikációs időszak jövőre kezdődik el, egyelőre még azt sem tudjuk, hogy hány kvótát kapunk, egyet biztosan. Ha nekem sikerülne azt megszerezni minden alpesi számban ott szeretnék lenni a rajtvonalnál, annak ellenére, hogy a gyorsasági számok nagyon veszélyesek, és idén nagyon sok sérülés történt. Viszont szeretem a bennük lévő adrenalint és a kihívást. Jövőre Ausztriában lesz a felnőtt világbajnokság, ami a hetedik felnőtt vb-m lesz, ott is hasonlóak a céljaim.

- Végezetül, hogy haladnak az egyéb projektjeid, hiszen nem csak az alpesi síversenyek teszik ki a mindennapjaid?

- Építjük Erdélyben a gyergyói síközpontot, amit már az Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Síszövetség is meglátogatott. Nekik is nagyon tetszett az elképzelés. Már nagyon várom, hogy én is ott tudjak felkészülni, és edzeni, ami több magyar és román sportolónak is lehetőséget fog tudni nyújtani. Abban segítek, hogy minél alkalmasabb legyen a síversenyzők számára is ez a síközpont. Az egyetemen pedig a felénél járok a doktori képzésemnek, a térdsérülési kutatásokkal jól haladok, ami mellett más érdekes projektben is jelen vagyok. Élvezem ezt a fajta kettős karriert, hogy nem csak a sportban, hanem az akadémiai világban is a legmagasabbra törekszem.