- Pályafutásod második legjobb idejével, 12.95-el mindössze 3 századra voltál az elődöntőtől a szám legfiatalabb indulójaként, amivel végül a 27. helyen zártál a 43 fős mezőnyben. Hogyan élted meg ezt a kevesebb, mint 13 másodpercet és mindazt, ami közvetlenül előtte és utána történt?

- Amikor beléptem a stadionba nagyon izgultam, pedig nem vagyok egy izguló típus, de amikor meghallottam a bíztatást egyből megnyugodtam. Jól esett hallani a közönséget, és hogy csak nekem szurkolnak. Hatalmas motivációt adott, és tudtam, hogy ha nem itt, akkor hol máshol futhatnám ki a szívemet és lelkemet. Éreztem, hogy ennyien még sosem szurkoltak nekem, itt volt a családom és a barátaim is Kazincbarcikáról, ami még nagyobb erőt adott. Hatalmas élmény volt, amit sosem felejtek el. Ami pedig a futást illeti jól sikerült. Nyilván szerettem volna az egyéni csúcsom közelébe futni, de emiatt nem vagyok csalódott. Ha a verseny előtt valaki azt mondja, hogy életem második legjobb idejét futom azonnal aláírtam volna. Magamhoz képest pedig a rajtom ezúttal nem volt annyira rossz, mint a korábbi futásaim során, ami szintén egy pozitív visszajelzés volt.

- Mennyire voltak intenzívek a verseny előtti napjaid és aztán a 100 gát előfutamának délelőttje?

- A verseny előtti napokban is éreztem, hogy izgulok, viszont a melegítő pályán ez teljesen más méretet öltött. Voltam már korábban világbajnokságon, igaz nem felnőttön, de ezúttal már szinte nyomasztó volt látni, hogy hol tart a világ. Szörnyű bemelegítésem volt, de utána össze tudtam szedni magam és sikerült jól szerepelnem.

- Erről álmodott a 9 éves kazincbarcikai kislány, amikor elkezdett atletizálni?

- Teljes mértékben. Valami ilyesmi lebegett a szemem előtt, amit akkor még nem tudtam pontosan, hogy néz ki, de az elmúlt napokban minden részletét megismertem és valóra vált az álom. Bele tudtam kóstolni, hogy milyen egy olyan élsportoló élete, aki a világ elitjébe tartozik. Nagyon jó érzés volt látni a legnagyobbakat, és ilyen fiatalon ez csak arra motivál és ösztönöz, hogy egyszer én is közéjük tartozhassak.

- Találkoztál diósgyőri szurkolókkal Budapesten?

- Nagyon sok diósgyőri szurkolóval találkoztam, akiknek ezúton is köszönöm, hogy eljöttek és bíztattak! Nagyon jól esett, amikor oda jöttek hozzám és elmondták, hogy DVTK szurkolók. Volt, aki csak miattam utazott fel Miskolcról vagy Borsodból, ami elképesztő érzés volt nekem. Akadt olyan szurkoló is, aki elmondta, hogy nem is tudta, hogy az atlétika ennyire izgalmas is tud lenni, és hogy mennyire élvezte a versenyt.

- Mi az, amit elviszel magaddal a világbajnokságról?

- Rengeteget tanultam és tapasztaltam, már csak, ami a stresszes helyzeteket is illeti. A következő alkalommal már biztos, hogy nem fogok ennyire izgulni. Nagyon sokat figyeltem a legjobbakat is, tőlük sikerült egy-két dolgot elcsípnem, amit remélhetőleg tudok majd hasznosítani. Ezt az egy hetet nem csak versenyzőként próbáltam felfogni és megélni, hanem olyan nézőként is, aki rengeteget tud tanulni a többiektől, ami során sok tapasztalatot és élményt sikerült szereznem.

 

Fotók: Magyar Atlétikai Szövetség/Team Hungary