Tulajdonosi képviselőként érkezett, de néhány hete ügyvezetőként is dolgozik klubunknál Dlusztus Imre. A téli szünetben bekövetkezett változásokról és a felkészülésről nyilatkozott honlapunknak.

- Milyennek ítéli a keretünket?

- Stabilabbnak, mint az őszit. Korábban az aránytalanul sok afrikai játékos miatt nem volt elég kiegyensúlyozott a keret. Az afrikai fiúknak rengeteg problémával kellett megküzdeniük: az európai klímával, az étkezéssel, a szokatlan talajjal és az eredménykényszerrel. Ezek a labdarúgók odahaza földes-kavicsos pályán játszanak, és ez egészen más izomzatot mozgat meg, mint a lazább, esetleg csúszós füves pálya. Nézzék meg, az afrikaiak rendszerint páros lábbal, a fenekükön szánkázva csúsznak be. Nem azért, mert durvák, hanem mert így védték magukat a horzsolástól, és ez a mozgás beléjük rögzült. Vagy a másik jellemző: nem lőnek erősen, holott fantasztikus izomzatot örököltek. Afrikában nem jelent mindig jót nagyot lőni, mert a messzire szálló labda a bozótosban kígyók, egyéb veszélyes állatok közé hullhat. És ez nem vicc.

- Szóval hibás koncepció volt idehozni az afrikaiakat?

- Nem ezt állítom. A klub akkori helyzetében jó esélynek látszott, hogy viszonylag olcsó, tehetséges és piacképes játékosokat hozzunk a fekete földrészről. De arányt tévesztettünk. Ugyanakkor ne feledjük, hogy az afrikaiak segítségével áll feljutásra esélyes helyen az NB III-as csapatunk. Ebala, Kassim és Leo erősségei voltak az NB I-es gárdának, Douvának is voltak jó periódusai, de többen csak az edzéseken szárnyaltak. Levontuk a következtetést: a kevesebb több lesz, és az újak próbajátékra érkeznek. A négy felsorolt játékos közül sajnos csak Kassimot tudtuk megtartani. Nekem Ebala és Leo tetszett igazán, különösen az utóbbinak jósolok nagy jövőt, mert elképesztő fizikai adottságokkal áldotta meg az ég.

- Ha már itt tartunk: mitől olyan erős az afrikai futball?

- Az afrikai válogatottak erősek, nem a nemzeti bajnokságok. A szerencsés, kitörni vágyó gyerekek labdarúgó kolóniákba kerülnek, majd tizenévesen elviszik őket európai nevelőegyesületekbe. Ők már megtanulják a helyes lábtartást – a hozzánk kerülők mind laza bokával lőnek -, és megértik a taktikai elemek összefüggéseit. Ott volt a Barcika elleni kupavisszavágónk. A felívelt, megcsúsztatott labdákra a két szélen, mélységből kellett volna érkezni. Ehhez képest rendre lemaradtak a fiúk. Ezt gyakorolták, ez volt a fő taktikai elem, hiszen három góllal kellett volna nyerni, mégsem tudták megvalósítani, mert hiányzik a képzettségükből a taktikai fegyelem. Kamber vagy Pelecaci egészen más futballkultúrát képvisel.

- Akkor beszéljünk az újakról. A klub vezetői, Baranyi Sándor, Bereczky István, Siliga Péter és ön - Vágó Attila szempontjai alapján - közösen döntöttek a játékoskeret kialakításáról. Milyen célokat tűztek ki?

- Azt a célt tűztük ki, hogy olyan stabil csapatot építünk, amelyben a játékosok több éves szerződéssel kötődnek a klubhoz, és amelyben szerepet kaphatnak a Lipuszhoz, Kleiber Dávidhoz hasonló saját nevelésű játékosok. Télen nehezebb igazolni, mint nyáron, mégis egészen jól erősítettünk. Sebők hozzáállása, játéka önmagáért beszél. Bevallom, bennem is volt félsz, de Viliben egy kultúrált, a játék iránt elkötelezett úriembert ismertem meg. Vele stabilabb lesz az egyébként sem rossz védelmünk, és mellette a fiatalok gyorsabban fejlődhetnek. Kövesfalvi nagy tanár az öltözőben és a pályán, szellemi ikertestvére, Mogyorósi is ráérzett a futball igazi ízére a mi nagyszerű szurkolótáborunk előtt. Pintérből a magyar mezőnyben csak egy van – immár nálunk. Kamber igazi szerb profi, remélem, ő lesz a hazai élvonal egyik nagy meglepetése. Nem mellesleg számít rá a bosnyák szövetségi kapitány. A másik komoly külföldi erősítés Pelecaci, aki egy kijavított Sipeki. Ők azok a játékosok, akik nem csak fazont adnak a csapatnak, hanem egészséges agresszivitásukkal magukkal ragadják a többieket. Ha ott szerezzük meg a labdát, ahol elvesztettük, akkor Simonnak, Hommának és Cardosónak könnyebb lesz elől a dolga. Az ősszel néha azért bosszankodtunk Vágó mesterrel együtt, mert zsúrfiúk összejövetelének tűnhetett a csapatunk. Most jóval acélosabb a szerkezet.

- Végre nem csupán egy csatárral számolhatunk.

- Homma a kapunak háttal és mélységből indulva is megoldja a feladatot, így jól egészíti ki Simon játékát. Cardoso igazi kincs: még senkit nem láttam így érkezni. Traoré motivált, erős fiú. Kleiber sokat tanulhat a csatártársaitól.

- A szegedieket szándékosan hagyta ki?

- Nem, csak ők Dane Trboviccsal és Nagy Tamással együtt más minőséget képviselnek. Ők fiatalabbak, a teljesítményük ezért várhatóan hullámzóbb lesz. Igaz, az élvonal leggyorsabb szélsője, Szélpál azonnal a diósgyőriek kedvence lett – nem érdemtelenül. Vida Gergő annak a ’88-as korosztálynak a tagja, amelynek én voltam az első edzője. A szakmai stáb nagyon elégedett vele.

- Ha már a ’88-as évfolyamról beszélünk. Miért nem jött Diósgyőrbe az ön András fia és barátja, Gyömbér Gábor?

- A fiúk együtt voltak Brazíliában, együtt szerepeltek próbajátékon a Sporting Lissabonnál és az Espanyolnál, együtt játszottak az U19-es válogatottban is. Tavaly nyáron elhúzódott a külföldi átigazolásuk ügye, ezért elfogadták Détári hívó szavát Sopronba. Játszottak, majd megsérültek, mindkettőt műtötték, és most is csak rehabilitációs munkát végezhetnek. Gábor ebben az állapotában nem merte vállalni az élvonalat, inkább Pápára igazolt. Nagyon jó futballista, igazi sportember, sajnálom, hogy így döntött. András fiam nem jöhet ide, összeférhetetlen. Ez kettőnk közös döntése. Hívták több helyre, de végül örülnünk kellett annak, hogy Bíró Péter a betegágyból leigazolta Pápára.

- Vihart kavart Huszák eligazolása.

- Sajnálom, hogy így döntött Tamás. Ő akart távozni, holott itt valószínűleg több játéklehetőséget kapott volna az élvonalban, mint a nagyon erős DVSC-ben.

- Mik a célok?

- Három fontos célt fogalmaztunk meg. Először is lépjünk előre négy-öt helyet a táblázaton. Másodszor: legyen egységesebb, támadó szellemű, harcos csapatunk. Ennek a jeleit már láthattuk az Újpest ellen a második félidőben. És végül: nyerje meg az NB III-as bajnokságot a DVTK Holcim.

- Ez utóbbit mi indokolja?

- Az, hogy a játékosaink fejlődésének jót tenne a másodosztályú szereplés. Ráadásul behozhatnánk a stadionba a meccseket, és egy Kazincbarcika, Bőcs, Bakta, Kövesd, Szolnok, Kecskemét vagy Fradi elleni bajnoki biztosan megmozgatná a diósgyőri szurkolók fantáziáját.

- Végül néhány rövid kérdés. Mez?

- Megjött, de az Újpest áthúzta a számításainkat: fehérben jöttek A ZTE ellen ebben játszunk. A jövő héttől kapható az ajándéküzletekben.

- Akadémia?

- Dolgozunk rajta. Az önkormányzat, személyesen Kormos Vilmos főosztályvezető úr sokat segít abban, hogy ősszel elinduljanak a fociosztályok. Jelenleg az igények felmérése tart. Ha lesz érdeklődés, a helyi politika megteremti a feltételeket.

- Stadion?

- Lesz új arénánk. Tárgyalunk. Nem én vagyok hivatott nyilatkozni.

- Ma este?

- Hétszáz diósgyőri szurkolónk és az ország nyilvánossága előtt bebizonyítjuk, hogy jó úton járunk. Nem kapunk ki.