Új szerepkörben a csapatkapitány

- Három mérkőzés, egy vereség, egy győzelem, egy döntetlen, hogyan értékeled a bajnoki rajtot?

- A Puskás Akadémia ellen az első húsz perc nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna, kerestük a játék ritmusát. Látszott az ellenfelünkön, hogy hosszú évek óta az élvonal egyik meghatározó csapata, és magasabb tempóban játszottak, amit nekünk is fel kellett venni. Ezt követően azonban fokozatosan feljavultunk, és a második játékrészben már jól játszottunk, még ha a gól nagyon hiányzott is. Mezőkövesden ott folytattuk, ahol egy hete abbahagytuk, és ekkor már eredménnyel is párosult a jó játék. Az első félidőben kimondottan jól futballozott a csapat, a második félidőről viszont nehéz szakmai szempontból beszélni, mert a körülmények nem tették lehetővé a játékot. De a legfontosabb célunkat elértük, hazahoztuk a három pontot.

A Paks elleni mérkőzést is jól kezdtük és gólt is tudtunk szerezni, de utána már kicsit akadozott a játékunk, így ki tudott egyenlíteni az ellenfelünk. A második félidőben inkább mi álltunk közelebb ahhoz, hogy megnyerjük a mérkőzést, de sajnos hiányzott az a kis plusz, ami kellett volna a győzelemhez. Az első három mérkőzésen a négy pont elfogadható, de nagyon sajnáljuk, hogy nem sikerült három pontot szereznünk a Paks ellen. Most azon kell dolgozunk, hogy Zalaegerszegről győztesen térjünk haza.

- Sok szempontból különbözött az első három találkozó, de a legnagyobb és egyúttal leglátványosabb fejlődés a gólok számában történt.

- Már az idénynyitót követően arról beszéltünk az öltözőben, hogy még több helyzetet kell kialakítani, és sokkal pontosabbnak kell lenni az ellenfél kapuja előtt. Mindkét területen előre léptünk, amit az öt gólunk is alátámaszt. A hétköznapok során nagy hangsúlyt fektetünk a támadások befejezésére, a kapu elé érkezésre, ideje volt, hogy ennek meglegyen az eredménye.

- Mezőkövesden a második félidőben sok helyen állt a víz a pályán, játszottál már valaha ilyen körülmények között?

- Mondanám, hogy volt már szerencsém, ha jó lenne bokáig vízben focizni. De nem az, ráadásul az előző alkalommal a pálya sokkal jobban megsínylette a nagy esőt. Hatalmas sártengerben dagonyáztunk, mert labdarúgásnak azt nem lehetett nevezni, most legalább elfolyt a csapadék, és az idő múlásával egyre jobb lett a gyep állapota, így egyre inkább vissza tudtunk térni a saját stílusunkhoz.

- Tapasztalt játékosként tudtad, mire számíts, de fel kellett-e a többieket készíteni az új körülményekre?

- A kényszerszünetben tudatosan készültünk arra, hogy másfajta játékot kell játszani a második félidőben. Az első pár percben érződött, hogy nem a mi javunkra változtak meg a körülmények, a Mezőkövesd viszont jól reagált a helyzetre, mert nekik jobban feküdt az ívelgetős játék. Szerencsére idővel a pálya minősége is javult, és újabb gólokkal megtartottuk az első félidőben szerzett előnyt.

- A hosszú várakozási idő alatt hogyan tudtad meccsben tartani magad?

- Az igazi nehézséget az jelentette, hogy sokáig nem tudtuk, milyen hosszú lesz a szünet, egyáltalán lehet-e folytatni a játékot. Próbáltam magam rajtra készen tartani, nyújtottam, különböző mobilizációs gyakorlatokkal melegen tartottam az izmaim. És az újrakezdés előtt közösen fejeztük be a gyepen a bemelegítést a sérülések megelőzése érdekében.

- Továbbra is a kezdőcsapat stabilt tagjaként játszol, de az első három mérkőzésen a tavalyitól némileg eltérő poszton kaptál szerepet.

- A felületes szemlélő gondolhatja, hogy két védekező középpályással áll fel a DVTK, mert az előző idényben végig a 6-os poszton játszottam, idén viszont több támadó feladatot kapok. Korábban rendszeresen szerepeltem ebben a pozícióban, gyorsan visszatértek az akkori tapasztalatok. Az előre játékban is sokat tudok segíteni a csapatnak, a mezőkövesdi mérkőzésen többször is jól bontottuk meg az ellenfél védelmét a jobb szélen Lukács Danival és Farkas Danival, és ez az idő előrehaladtával csak jobb lesz. Persze maradt védőfeladatom is - miként mindenkinek a csapatban -, és időnként előfordul, hogy Alex Vallejo mellé kerülök, mert kicsit visszább állunk annak érdekében, hogy az ellenfél feljebb jöjjön, mi pedig támadni tudjuk a mögöttük megnyíló területeket.

- Az új idényben is te vagy a csapatkapitány, akinek főként a kezdeti időszakban hatalmas szerepe lehet abban, hogy az új érkezők minél hamarabb beilleszkedjenek a csapatba.

- Megtisztelő feladat és jó érzés a csapatkapitányi karszalagot viselni az élvonalban is. Hétről hétre azért dolgozom, hogy ha már sikerült kiérdemelni ezt az elismerést, akkor meg is tartsam. Jó személyiséggel rendelkező és kiváló mentalitású játékosok érkeztek Diósgyőrbe nyáron. Az újak tudják, hogy én vagyok a csapatkapitány, bátran fordulhatnak hozzám, én pedig próbálok segíteni nekik. Nem feltétlenül kell nagy dolgokra gondolni, de nekem van helyismeretem, de hoztam már edzésre néhány napja érkező játékost is.

Reményeim szerint a dolgomat megkönnyíti a jó szereplés, már a mezőkövesdi győzelem is óriásit lendített azon, hogy a társaság összeérjen, és kéttucatnyi játékosból valódi csapat alakuljon.

- A szurkolókon nem fognak múlni a jó eredmények, az első hazai meccsen 7579, legutóbb 6649 szurkoló volt a DVTK Stadionban, és Mezőkövesden is tőlünk volt hangos a lelátó.

- A szurkolóinknak ezúton is szeretném megköszönni, hogy ennyien kilátogattak a hazai mérkőzésekre, valamint Mezőkövesdre is és 90 percen keresztül buzdítottak minket. Bízom benne, hogy legközelebb már hazai pályán is győzelmet tudunk együtt ünnepelni a Kisvárda ellen, de előbb Zalaegerszegen vár ránk egy fontos feladat.